Pál Utcai Fiúk

Az 1983-ban alakult Pál Utcai Fiúk (PUF) egy szigetszentmiklósi garázssorról indult. A zenekart egykori iskolatársak és barátok - Leskovics Gábor (ének, gitár), Vereckei Csaba (ének), Plausin György (gitár), Zelenák Tibor (dob) és Turjánszki György (basszusgitár) - alapították, majd 1984-ben megérkeztek a lányok is a zenekarba Rács Erika és Potondi Anikó személyében. Később még kiegészültek Bárány Tamás gitárossal, mert a kezdeti lelkesedés nem tartott ki minden tagnál. Vereckei és Plausin hamar kimaradtak a közös zenélésből.

1985-ben már túl volt a csapat az első koncerteken. Ekkor még minden koncertre más nevet találtak ki, így volt, hogy "Szabadidő Központ", "Csak Ma", vagy éppen a rejtélyes "WKPT" néven léptek fel. A "Pál Utcai Fiúk" úgy ragadt rajtuk, hogy egy korábbi koncerten ezt használták, majd egy váratlan felkérés miatt már nem volt idejük újat kitalálni.

Erre az évre elkészült a Pál Utcai Fiúk első demója, 1987-re pedig már a második is, amit csak saját maguknak, illetve a barátaiknak vettek fel, de rövid idő alatt, agyonmásolt kazetták formájában elterjedt az egész országban, és így lassacskán a zenekar igen jelentős rajongótáborra tett szert. Egyre több teltházas koncertet adtak az országban, a közönség pedig már kívülről fújta a dalszövegeket. Ebben az időszakban egyébként Eőry Tamás szaxofonos ('85-'92, 2004 óta újra vendégzenész), Majoros Éva billentyűs ('85-'90) csatlakozott a zenekarhoz, akik játékukkal színesítették és finomították a korai egyszerű és karcos számokat. 1987-ben Papp Ernővel bővült a zenekar, egyre csak sokasodtak a koncertek, 1988-ban pedig nézőszám-rekordot döntöttek a kultikus Fekete Lyukban. A PUF egyre ismertebb lett a zenész szakmában is, olyan zenekarokkal ismerkedtek meg és kötöttek barátságot, mint az akkoriban megalakuló Kispál és a Borz, akikkel egymás alá szerveztek koncerteket.

1990-ben végre megjelent az első lemez "Ha jön az álom... " címmel az akkor még létező Proton kiadó gondozásában. Bördén Szabolcs billentyűs ('90-'95) és Gyenes Béla szaxofonos ('92-'93) ezekben az időkben találkozott a zenekarral. Ezután évente jelent meg új album, ami nem is csoda, hiszen az előző 7 évben csak gyűltek és gyűltek a dalok: 1991 – "A Bál" (EMI), 1992 – "A Nagy Rohanás" (EMI), 1993 – "Szerelemharc" (EMI). 1993-ra a Pál Utcai Fiúk igen népszerű és - kvázi - sztárzenekarrá vált. 1993 sűrű év volt számukra: "Szerelemharc" című albumukkal elnyerték a MAHASZ Aranyzsiráf díját és ebben az évben két nagyszabású koncertet is adtak: a "Nagy rohanás" lemezbemutatót a Körcsarnokban, valamint a 10 éves jubileumot ünneplő sportcsarnokbeli koncertet , ahol rengeteg vendégzenekar is fellépett (többek között a Kispál és a Borz). Ezt a koncertet rögzítették is, a koncertlemez 1994-ben "Szajhák és Partizánok" címmel jelent meg az EMI kiadónál. Ezután azonban kritikus időszak következett a zenekar életében. Túl sok lett a népszerűségből, az ezzel járó felelősségből és munkából. A Pál Utcai Fiúk nem akarta felvállalni azt a sztárzenekari státuszt, amit a kiadó és a menedzsment elvárt tőle, úgyhogy jó pár éves csönd következett. 1997-ben ugyan megjelent egy válogatás lemez "Best of PUF" (EMI) címmel - a korongon addig még meg nem jelent demó-felvételekkel -, de új dalok nem születtek. A zenekar visszavett a tempóból, már ami a nagyszínpados sztárságot illeti, de közel sem következett be a nagy lelassulás.

A PUF visszatért a klubok világába, továbbra is évi 100 koncertet adtak, és rengeteget utaztak. 1995-ben részt vettek a debreceni Tankcsapdával és a pécsi Kispál és a Borzzal közösen szervezett legendás Hazudós Zenekarok Koncertturnén. 1995-1996-ban családi örömök és tagcserék tették mozgalmassá a hétköznapokat. Időlegesen Pfeiler Ferenc ült a dobok mögé a kilépő Zelenák helyett, és Tóth Henrik kezébe került a gitár az ugyancsak távozó Papp Ernő után, egy ideig pedig Dióssy D. Ákos is színesítette a csapatot billentyűjátékával. 1997-ben Molnár Balázs szólógitáros, 1998-ban pedig Farkas Zoltán dobos csatlakozott a zenekarhoz.

A PUF az ekkor végre kicsit stabilabb környezetben, újra alkotni kezdett, és munkához látott. 2000 tavaszán - hét hosszú év után - végre újra stúdióba vonultak, hogy az ezredforduló egyik legfontosabb magyar lemezét felvegyék. Mindkét új zenész friss lendületet hozott a csapatba, amely a modernebb hangzásvilágban és az új technikai megoldásokban is érződik. Az "Egyszer majd..." című maxi 2000 nyarán, a "Ha jön az élet... " című album pedig 2000 őszén jelent meg az 1G Records gondozásában. A nagy lendület, amibe a zenekar az ezredfordulón került, alábbhagyott, miután lecsengett a lemez megjelenésének híre (ami egyébként is méltatlanul kicsi volt). 2003-ban még összehoztak egy teltházas 20 éves jubileumi koncertet a Petőfi Csarnokban, de ekkor már tudni lehetett, hogy szünet következik a zenekar életében. Ebben az igen érzékeny és lefelé stagnáló időszakban, 2004-ben - a jubileumi koncert dvd és cd mellett, melyek a "Közönséges" címet viselik - jelent meg az "Álomhatár" című PUF könyv, amely a már 21 éves zenekar történetét tárta fel. A könyvben a legtöbb egykori és jelenlegi zenekari tag megszólalt, életre hívva egy igaz, lakótelepi, garázsillatú és reflektorfényes történetet, ami jóval többről szól, mint egy zenekarról: barátságokról, sorsokról és szerelemről. Az interjúregényben ugyanúgy napfényre kerültek a belső konfliktusok és kulisszatitkok, mint a szép és feledhetetlen emlékek. Talán éppen ezért, vagy az egy éves koncertnélküli szünetnek köszönhetően, a zenekar egy év elteltével újra keresni kezdte a közös utat, és 2005-ben ismét turnéra indult. Ebben az évben megjelent az egykor legendás demók gyűjteményének remasterolt változata cd-n "Demo 1985-1989" címmel.

Az ezt követő időszak újra felszabadultan telt, a zenekar ismét sokat koncertezett, a közönség még mindig a régi maradt, és a hirtelen jött új energiákkal a PUF ismét dalokat kezdett írni. Lassan de biztosan gyűltek az ötletek, mígnem 2007 végén végre megkezdődtek a következő lemezfelvétel előkészületei. 2008 elejétől új basszusgitáros került a csapatba a Hiperkarma zenekarból ismert Varga Laca személyében, aki - a zenekarral együtt - hihetetlen lelkesedéssel és örömmel vetette bele magát az új lemez munkálataiba. Ez év februárjában egy teljesen megfiatalodott és lendületes banda vonult be a stúdióba, hogy 8 év után az 1G Records gondozásában rögzítse soron következő albumát, amely - a lemez egyik leghúzósabb száma után - a "Legelő" címet kapta. A 2008-ban 25. évét ünneplő Pál Utcai Fiúk zenekar a Petőfi Csarnokban tartotta jubileumi koncertjét, amely az akkoriban megjelenő "Legelő" című lemez bemutató koncertje is volt egyben. Az albumot később a szakma Fonogram díjra is jelölte.